1. Előmelegítsd a sütőt 180°C-ra (ventilált sütőben 160°C).
2. Alaposan mosd meg az almát. Vágd 6–8 vastag szeletre (kb. 1–1,5 cm vastagságú), úgy, hogy a magházból egy kis darab ki legyen vágva, így minden szelet könnyen megfogható, de mégis összetart a baba-vezérelt hozzátápláláshoz.
3. Finoman nedvesítsd meg a szeleteket néhány csepp vízzel, hogy a chia magok tapadjanak.
4. Egyenletesen szórd meg a chia magot az alma szeletekre, és óvatosan nyomd le, hogy odatapadjon.
5. Rendezd a szeleteket sütőpapírral bélelt tepsire, a héj oldala legyen lefelé, ha szeretnéd, és hagyj köztük helyet.
6. Süsd 12–15 percig, amíg az alma olyan puhává válik, hogy ujjal és hüvelykujjal összenyomható legyen, de még megtartja a szelet alakját. Az időzítés függ az alma fajtájától és vastagságától — ellenőrizd egy szelet kipróbálásával.
7. Vedd ki a sütőből, és hagyd langyosra hűlni. Győződj meg róla, hogy a szeletek elég hűvösek legyenek, mielőtt a kisgyermeknek kínálnád.
8. Kínáld ujjszerű falatként baba-vezérelt hozzátápláláshoz. Mindig felügyelet mellett etesd; egyszerre csak egy szeletet kínálj, és figyeld a fulladás jeleit.

Összegzés

Puhán sült alma szeletek egy könnyű chia magos szórással — egyszerű, baba-vezérelt hozzátápláláshoz barátságos reggeli 10 hónapos kortól. A sütés után a textúra puha, de mégis megtartja a formáját, így a kisgyermekek könnyen megfoghatják és haraphatnak.

Tárolás

Hűtőben légmentesen záródó edényben legfeljebb 24 óráig tárold a lehűlt szeleteket. Röviden melegítsd fel sütőben vagy mikróban, majd kínálat előtt hagyd kicsit hűlni. Ne melegítsd újra többször. A legjobb textúra érdekében nem ajánlott fagyasztani.

Allergiák és mellékhatások

A chia magokat általában jól tolerálják, de ritka esetekben allergiás reakciót is okozhatnak — minden új ételt (beleértve a chia-t is) egyenként vezess be, és figyeld az allergiás tüneteket (kiütés, hányás, duzzanat). 12 hónapos kor alatti gyermekeknek ne adj mézet. Mindig felügyelet mellett etesd a gyereket, és győződj meg róla, hogy a szeletek elég puhák legyenek ahhoz, hogy összenyomhatók legyenek a fogak között, így csökkentve a fulladás kockázatát.